-Na most komolyan!-fordult felém kíváncsian a testvérem.-Addig nem indulok el!
-Akkor indítom én ezt az ősrégi szar traga..
-Shh!!-szakított félbe Damon.
-Indulhatnánk végre?
-Amint elmondod miért ül ez a boldogság az arcodon.-karba tette kezét mint egy hisztis kölyök.
-Damon, felnőtt ember vagyunk nem viselkedhetnénk úgy, igaz?
-Nem bizony.
-A barátnőm akarsz lenni?-kacagtam.
-Bármi leszek, amit csak szeretnél.-talán kicsit elérzékenyültem ezen az egészen mert csak mosolyogva bámultam a bátyámra.-Szóval mi történt?
-Hát izé..-eszembe jutottak azok a hosszú percek Josephel így elmosolyodtam és lehajtottam a fejem, sóhajtottam egy nagyot és kertelés nélkül kinyögtem.-Lefeküdtem Josephel.
-Méltó volt ő az elsőnek?
-Maximálisan.-mosolyogtam a mellettem ülő pedig csak jót kacagott rajtam s gázt adott a kocsinak. Az út nagy része csendben telt el bár alapzajként a zene hallatta magát. Halkan dudorászni kezdtem kifelé bámulva. Bárhova nézek eszembe jut pár kép vagy mozzanat amitől újra a fellegekben érzem magam még így is hogy pár nap és a testem a föld alatt hever majd. Eldöntöttem hogy összeszedek mindent olyan dolgot amit át vagy megakartam élni valaha és megpróbálom teljesíteni hisz nem akarok úgy elmenni innen hogy csak léteztem de nem éltem.-Damy.-hirtelen felé kaptam a fejem.-Bemehetnénk abba a boltba ahova te jársz a hülye haverjaiddal?-vigyorogtam.
-Sammy és Dean nem hülyék!-vette védelme alá a kerge barátait.-De minek mennél te oda? Az nem ilyen nyafi lányoknak való.
-Ha Dean és Sam nem hülyék akkor biza én sem vagyok nyafi lány.
-De még mindig nem kaptam választ, miért mennél te oda?
-Venni akarok pár dolgot.
-Tetkó és piercing nincs a dolgok között, remélem!-szúrós tekintettel bámult rám.
-Fölösleges lenne azért pénzt ki dobni.-mosolyogtam.
-Ne kezd ezt kérlek szépen..-idegesen dobolni kezdett a kormányon én pedig jobbnak találtam befogni, de akkor is igazam van! Miért dobnék ki pénzt azért hogy felvarrjanak valamit rám mikor úgy így a síromban fekszem napokon belül? És oké, megértem Damon én sem szeretném ezt hallani ha ez fordított esetben történne. Újra a mellettem elsuhanó fákat, autókat és az embereket kezdtem el bámulni míg le nem állt a motor.-Akkor vásárolgassunk!-összecsapta tenyereit majd mintha áramot akarna generálni kétszer háromszor összedörzsölte őket. Kipattantunk a kocsiból és beléptünk Damon kedvenc boltjába a Dark Holeba. Ebben mindent meg lehet találni amire csak szükséged lehet. Vannak itt tetoválóművészek, piercingesek de ha ez nem lenne elég lehet itt venni mindenféle démon időzős könyveket és tárgyakat. A falakon vörössel festett pentagrammák díszelegtek.
-Black!-kiáltotta el magát Dean Winchester miután meglátta a Damont. Dean egy tipikus bunkó paraszt de ennek ellenére szeretem..mintha ő is a bátyám lenne.-Ohh nyafi hercegnő, itt?-vigyorgott.
-Kussolj már.-nevetve megöleltem.
-Ahjj Dean olyan érzéketlen vagy vele..-lépett ki a tetkós boxból Sam.-lehet eltévedt.-ezen mindenki felnevetett, igen még én is pedig engem kritizálnak.
-Már tudtam mi hiányzik a napjaimból...Sammy és Deany Winchester beszólásai.-mosolyogtam majd Samet is jó szorosan megöleltem, a harmadik bátyám. Kész család.
-Valljuk be nem a beszólásaim hiányoztak.-nevetett mire a vállába bokszoltam és ott is hagytam őket. Egészen hátra mentem, hogy megtaláljam végre amire szükségem van. Magamban ördögi kacaj hallatott mikor megláttam ami kell nekem. Elméláztam egy darabig melyik szín lenne a megfelelő. Végül egy pink és egy fekete színű graffiti sprayt emeltem le a polcról. Ha már itt jártam körbe néztem, jobban hisz talán utoljára vagyok itt.-Hasonlítasz Damonre.-mosolygott rám a magas, kopasz és kigyúrt eladósrác.
-A vér kötelez.-mosolyogtam mire a boltban valahányan felnevettek. Kifizettem a kis szerzeményeim amire a három fiú kérdőn bámult miután a kocsi felé sétáltunk.
-Nyafka elmondod vége miért van neked szükséged graffitire?-kérdezte Sam majd kivette a kezemből az egyiket és rázogatni kezdte.
-Tudod van egy egyenlítésem valakinek és gondoltam hogy mielőtt..-Damon krákogott egy nagyot.-szóval mielőtt haza megyek elintézem.-mosolyogtam. El is felejtettem..nem mondtam még el nekik mi is fog történni. Plusz feladat a nyakamba, juhéj!
-Szóval valami köcsög összetörte a szíved.-helyesbített Dean majd a vállamra tette a kezét.-Szólj mert én is szívesen eltörném bármijét.
-Már Damon elgyapálta.
-Haver..-hurrogták le rögtön.-Komolyan nem szóltál!?
-Üljetek már be és menjünk egyenlíteni.-kacagva beültünk a kocsiba. Damon talán már tudta mire készülök mert gondolkodás nélkül indult meg az úton. Szokásommá vált az ablakon csodálkozva kifelé bámulni, nem mintha nem ismerném Levelycityt..de néha tényleg tátott szájjal bámulok kifelé.
-És tényleg jó csaj.-kapta a fejét a járdán álló lány felé Deany én pedig szem forgatva váltottam a bátyám méregdrága beépített hifijén, hátha valami jó számra akadok. Váltogattam egy darabig mire mindhárom fiú felordított hogy ne hogy elmerjem nyomni mert olyan dolgok fognak történni amit megemlegetek. Lassan elvettem a kezem onnan és vártam a zenét. Egy rock-pop keverék volt, nem is rossz...sőt..tetszik.
-Kié ez a ház?-kérdezte Sammy mikor megálltunk egy hatalmas vöröses barnás ház előtt.
-A köcsögé.-nevettem majd felráztam a graffitit és a felhajtó felé sétáltam. Elmosolyodtam majd elkezdtem átfesteni az autó mélykék színét pinkre. Fogalmam sincs honnan jött-e ötlet de jobban éreztem magam minden csík után amit Damien autójára fújam. Tudom hogy ez a mindene.
-Mennyire lesz kiakadva a srác?-nevetett Dean.
-Talán dühős lesz de megérdemli, higgyétek el ezzel jobban is járt.-válaszolt Damon.-Elmosolyodtam majd elővettem a feketét és a motorháztetőre írtam hogy 'Csókol, Caroline.'
-Indulhatunk?-nevettem.
-Nem tennék érdekesebbé?-vigyorgott Dean.-Szálljatok be.-senki sem ellenkezdett, mindenki bepattant a kocsiba.-add a telefonod Care!-félve átnyújtottam.-Hogy is hívják a köcsögöt?
-Damien.-felelte Damon. Dean kikereste a számot majd felhívta és beleszólt kedvesen aranyosan hogy jöjjön le a háza elé s letette.
-Ezt videóra kell venni.-nevetve elővette a telóját Sammy és videózni kezdett. Damien kilépett a házból de mikor meglátta szeretett autóját szinte lángolt a dühtől. A száját csak a bassza meg, bassza meg! kijelentés hagyta el..a kocsihoz futott alaposan végig mérte még mindig ideges tekintettel de mikor meglátta a motorháztetőt mintha enyhén lenyugodott volna hisz csak nézte míg végül le nem hajtotta fejét. Hatalmasat nevettünk a kocsiban amit Damon már rég beindított.
-Ez kegyetlen jó volt.-pacsizott le velem Damon, nem mosolyogtam csak kérlelően néztem rá, egy darabig ő is csak nézett míg végül bólintott.
-Srácok..-hátra fordultam a két fiúhoz akik érdeklődve bámultak.-El kell mondanom valamit.-elhúztam a számat majd vettem egy mély levegőt.-Nem akarok kertelni szóval csak kimondom..igazából úgy érzem jogotok van hogy tudjátok mert gyakorlatilag a testvéreimként tekintek rátok, végül is mellettetek nőttem fel..-félve Damonre pillantottam aki idegesen az utat pásztázta s dobolt a kormányon.-Rákos vagyok.
-A rák gyógyítható..-szólt Dean.
-Igen, de nem az enyém.-mosolyogtam.-16 napom maradt hátra fiúk. A kocsiban megfagyott a levegő. Dean és Sam csak ültek és meredten bámultak rám.-De ez rendben van.-mosolyogtam.
-Már hogy lenne rendben?-fordult felém Damon majd megállt a kocsival a ház előtt.
-Damy, ha egyszer ennyit kaptam ennyit kaptam, ezzel kell boldogulnom!
-Ez akkor sem igazságos! Rohadtul nem az.
-Az élet nem az igazságról híres. Sosem volt arról híres, és sosem lesz!
16 nap és látlak, apa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése