Tudtam hogy sosem szabadott volna megbíznom Damienben, de amit főleg nem kellett volna..elhinni azt hogy szeret engem. Csak egy kanos srác egyik szövege arra hogy végre hancúrozhasson. A könnyeim nem akartak elállni, csak folyt és folyt.
-Na mi volt a Thanksben?-mosolygott anya miután beléptem a házba.
-Minden..oké volt.-feleltem szakadozva.
-Már is itthon?-mosolygott Damon. Rögtön eszembe jutott az én egyetlen barátnőm aki szórakozik a bátyámmal. Elsírtam magam majd felrohantam a szobámba. Lerogytam a földre és zokogtam. Kezdett elhatalmasodni rajtam a rég nem értett, látott köd. Kirántottam a legalsó fiókot amiből tömérdek mennyiségű penge hullott a földre, valamelyik készen vett penge némely pedig borotvából vagy éppen faragóból kiszedett vágószerszám. A kollekcióból a szememmel kerestem ki a megfelelőt hisz a bekattant agyam már szétporciózta a sok fénylő darabot.
-Care..-szólalt meg Damon az ajtó túl oldalán. Ijedtemben összerezzentem.-Bejövök.-hallotta hangját ismét, majd benyitott.-Te meg mi a fenét csinálsz?
-Én csak..-lehajtottam a fejem.
-Ne tedd ezt velem..-lekuporodott mellém majd össze szedte a kis szerelmeim.
-Együtt vagytok?
-Rosessal?-kérdezte halovány mosollyal. Bólintottam.
-Igen, együtt vagyunk de hát érted, zavaros.-legyintett.
-Mennyi ideje?
-Három napja?-kérdezte hunyorítva.
-Szakíts vele!-zokogtam.
-Mi? Miért tenném?
-CSAK SZAKÍTS VELE..-teljesen ki keltem magamból, mint egy hisztis kislány. Valaki nem lőne fejbe?
-Mi ütött beléd? Az agyra ment a sok antidepresszáns amit a dokitól kaptál?
-Joseph..-tört rám a felismerés. Hirtelen csak a tökéletes ajkai és a ragyogó szemei jártak a fejemben így megráztam azt, hogy elűzzem a gondolatokat.-Szakítanod kell vele.
-Mond rá egy jó okot.-karba tette kezét majd kihívóan nézett rám halovány félmosollyal fűszerezve.
-Két vasat tart a tűzben.
-Ezt hogy érted?
-Veled van három napja, de a Forban...-nyeltem egy nagyot.-Damien kezét fogja az asztal alatt!??
-Biztos félre láttad, Rose nem olyan!
-Tudom mit láttam!
-Nem, Caroline! Ez nem igaz.-olyan makacs és naiv. Kis aranyos.
-Kicsit fáj hogy nem hiszel nekem! Menj ki, Damon.-nem mozdult.-Menj már!!
-Elmegyek hozzá és kérdőre vonom.-felpattant majd elindult.
-Veled megyek!
-Nem, nem jössz.
-Azt lássam meg hogy megszabod.-felkaptam a dzsekim és a cipőm ahogy Damon is.
-Hova ilyen sürgősen?-csattant fel anya mosolyogva.
-Rosehez!-vágtuk rá egyszerre majd kocsiba ültünk és elindultunk Rose -házához.-Honnan tudod hogy hol lakik?
-Nem egyszer jártam nála.-elvigyorodott mire én csak undorodó grimaszt vágta majd kiszálltuk a kocsiból. Semmi szokatlan, semmi fura. Damon ingerülten csapta meg a kocsija ajtaját majd elindult a ház felé.
-Várj már meg!-kiáltottam rá mire Damy megtorpant és bevárt.-Figyelj rám!-elé álltam mire ő lenézett rám.-Ha igazam lesz, ígérd meg hogy nem törsz össze hogy nem leszel szomorú, mert hidd el nem ér annyit.-néztem mélyen a szemébe.
-Ha igazad lesz, megígérem!-összeborzolta a hajam majd beléptünk a kertbe, felsétáltunk a kis lépcsőn aminek tetején a bejárati ajtó állt, Damon illedelmesen bekopogott.
-Hello Mrs.Peters.
-Szia Damon! Óóó, Caroline!-vigyorgott ránk Rose anyukája.-Rose nincs itthon..-felelte zavartan.
-Tudom hogy itthon van!-Damon belépett a házba én pedig mentem utána mint egy kutya. Nem kellett sokáig keresni a barátnőm szobáját, ott volt ahol lennie kell.
-Talán lehet tényleg nincs itthon..-gondolkoztam aminek hangot is adtam.
-Ha már eljöttem idáig, biztosra akarom tudni.-szó nélkül nyitott be a szobába. Bár ne tette volna!!!
-Damien..-nyögtem párhuzamosan Damonnel aki Rose nevét sóhajtotta. A látvány szívcsavaró volt. Rose és Damien épp a szerelmeskedés közepén járhattak, borzalmas volt ezt látni. Damon beljebb lökte az ajtót ami így hozzá csapódott a mögötte lévő falhoz. Az ágyban harcolók felpattantak majd kikerekedett szemekkel bámultak ránk. Damien villámgyorsan felöltözött, Rose maga elé tekerte a takarót majd megszólalt.-Damon, ez nem az aminek tűnik!
-Ribanc.-legyintett a lányra.-de viszont Damien..-lassan felé sétált..-rossz lány szívével játszottál majd törted darabokra..-lökdösni kezdte.-A szerelem nálad a szexnél merül ki? hm? Nem nőttél még fel? Kamasznak érzed magad? Vagy csak szimplán ott volt Care és akkor miért ne? Kinek gondoltad te magad hogy ezt meg teszed? Vidd a ribancot úgy se kell.-hadarta a szavakat Damiennek majd Rosehoz fordult.-azt hittem normális vagy hisz Caroline az egyik legjobb barátnőjének tart, gondoltam én rossz ember nem lehetsz...de rosszabb vagy mint bármelyik másik forintos lotyó! A barátnőd szerelmével összeszűrni a levet...enye enye.-rázta a fejét.-Damien!-fordult újra a kétségbeesetten rám bámuló fiú felé.-Ezek az árva kölyök kutya szemek..azt hiszed meghatja? Át lát rajtad, már nem vakítja el a felszínen lévő tökéletesség, ehhez már kevés a két szép szemed. Ha még egyszer megközelíted a húgomat úgy, hogy azt ő ne akarná megöllek, majd ha ő oda megy akkor esetleg hozzá szólhatsz addig tabu! Megértettél?
-Igen.-felelte zavartan.
-Nem hallottam!-kiáltott rá.
-Igen Damon!
-Helyes! De még van egy dolog...-elé sétált majd gyomorszájon verte-Ezt azért mert hozzá értél Rosehoz.-megint megütötte, ugyan ott.-Ezt azért mert hülyítetted a húgom.-újra megütötte.-ezt mert miattad vágta meg magát.-megint csak hasba verte.-ezt pedig csak mert jól esett.-A fiú fájdalmakkal kísérve borult a földre.-Remélem leesett hogy kegyetlen gusztustalan vagy.-mondta Rose szemébe aki elsírta magát s Damon kezéért kapott.
-Rose, azt hittem érthető voltam tegnap a Thanksben!-szóltam erélyesen mire inkább elengedte a kezét. Damon büszkén megfogta a kezem majd haza indultunk. Boldog voltam hogy így kiállt mellettem és hogy tudom nem bántja többé őt Rose érzelmileg. Fájni fog hogy itt hagyom.
18 nap és találkozunk, Apa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése